ANGYALTÁBOR

Az Angyaltábort röviden és tényszerűen úgy határozhatjuk meg, hogy erdélyi református gyermekotthonokban élő, nehéz sorsú, árva, illetve utcagyermekeknek szervezett tábor Györgyfalván. A száraz adatokon túl azonban többről van itt szó: az Angyaltáborban csodák történnek.

„Gyermekkoromban hittem, hogy meg tudom váltani a világot. Esténként gyakran azzal a gondolattal aludtam el, hogy árvaházakat, öregotthonokat alapítok és felkarolom a szegényeket. Ma már nem tudok a gyermeki naivitás szemüvegén keresztül nézelődni. Most már nem tudom megváltani a világot. De nem is kell, hiszen azt már Valaki megváltotta. Viszont az ember a saját kis világát, a maga környezetét szebbé teheti, „megválthatja”, és ez a legnemesebb emberi feladat, amit születésünkkor kaptunk.” (Antal Enikő)
Az Angyaltábort röviden úgy határozhatjuk meg, hogy erdélyi református gyermekotthonokban élő, nehéz sorsú, árva, illetve utcagyermekeknek szervezett tábor Györgyfalván (Kolozsvártól 10 km-re). A református vallás azonban egyáltalán nem kizáró tényező, nyitottak vagyunk mindenki fele, a táborban részt vesznek más felekezetűek is, és ezzel színesebbé teszik közösségünket.
2011-ben szerveztük meg először, és 2012-ben neveztük el Angyaltábornak. A Bibliában az angyal, a görög „angelos” küldöttet, követet, hírnököt jelent. Az angyalok Istennek szolgáló lények, hírnökök, akik mindig Isten akaratából mondanak vagy tesznek valamit. Lehetnek az emberek segítői és védelmezői is. Táborunkban mindenki angyal a maga nemében. A táborozók a gyermeki szeretetük, ragaszkodásuk, tisztalelkűségük által angyalok, akik ragyogó szemükön és nyitott szívükön keresztül a mennyei világot tükrözik. A szervezők, munkatársak és támogatók pedig a segítségük, odaadó munkájuk, a gyermekek iránt érzett felelősségük és adományaik miatt válnak angyalokká. A világon tehát bárki lehet angyal, ha egy-egy jócselekedettel teljesíti Istentől kapott feladatát és ezáltal fényt sugároz a sötétbe, vidámságot visz a szomorúságba, eledelt nyújt az éhségbe, és mennyországot hoz a világba.
Fő célunk a táborral jót tenni, szeretni azokat, akiknek nem jut elég szeretet a hétköznapokban, és szebbé tenni azoknak a gyerekeknek a világát, akiknek gyakran csak ennyiből áll a nyaralásuk, a vakáció többi részét az otthonokban töltik. Igaz ugyan, hogy egy hét nem sok az év további 51 hetéhez képest, viszont igyekszünk olyan élményt nyújtani nekik, ami nyomot hagy bennük a következő táborig. Ez eddig minden évben sikerült, hiszen nevelőik szerint még télen és tavasszal is a tábort emlegetik. Ezt bizonyítja a gyermekek lelkesedése, ragaszkodása is. A tábor utolsó reggelén sokan minden büszkeséget feladva sírnak búcsúzáskor, vagy a következőket kérdezik, mondják: „Én most nem fogok sírni. De ha hazamegyünk, két napig rossz kedvem lesz.”, „Ugye jövőre legalább két hónap lesz az Angyaltábor?”, „Miéjt nem lakhatunk mindig az Angyaltáboj házban?”
Mi szükséges ehhez? Először is Isten áldása a munkára. Továbbá pedig nagyon sok jólelkű, empátiával rendelkező ember. Hála Istennek, Györgyfalva lakossága magas fokú szociális érzékenységgel rendelkezik, így a táborozók – főleg az étkezésekben – a falubeliek támogatását élvezhetik és élvezik is, hiszen a visszajelzésekben általában első pozitívumként a temérdek mennyiségű finomságot tüntetik fel. Persze a tábor nem csak testi táplálkozásból áll. A lelki táplálékhoz, az élménydús és változatos programokhoz az anyagi alapot az eddigi években sok helyről, apránként sikerült összegyűjteni. Reményeink szerint Isten a továbbiakban is ki fogja rendelni azokat a lelkes adakozókat és támogatókat, akiknek köszönhetően egyre színvonalasabb tábort tudunk szervezni a gyermekeknek. A szervezést egy most már baráti körnek is nevezhető önkéntes csapat végzi.
Mivel a korkülönbség a résztvevők között igen nagy (idén a legkisebb táborozónk négy, a legnagyobb húsz éves volt), a programok egy része két csoportban zajlik: a kisebbek változatos játékokon és kézműves foglalkozásokon vehetnek részt, a nagyobbaknak pedig olyan tevékenységeket állítunk össze, melyeken lelki dolgokkal, önismerettel, identitással foglalkozunk. Minden reggelt közös áhítattal és énektanulással kezdünk. Ezen kívül az öt év alatt rengeteg programunk volt, melyek közül most kiemelek néhányat: néptáncoktatás, erdő széli szalonnasütés, lovas szekerezés, fürdés a patai sóstóban, kirándulás Kolozsvárra és a tordai sóbányába, focimérkőzés a györgyfalviak és táborozók között, arcfestés, óriásbuborék készítése, keretmesés akadálypályák, rohampályák, előadások a györgyfalviaknak, tábortűz, születésnapozások, fényképkiállítás, „Ki mit tud?” verseny, esti, gyertyafényes templomi együttlét, élményszínház, vasárnapi istentiszteletek stb.
Terveinkre nézve is elsődleges és legfontosabb szempontunk maguk a gyerekek. Mivel a tábor ekkora népszerűségnek örvend mindenik érintett gyermekotthonban, folytatni szeretnénk ezt a munkát. Egyik táborunk végén egy kislány sírva kérdezte: „Ha a szervezők nagy része befejezi az egyetemet, dolgozni kezd, és a teológusok lelkészekként kikerülnek különböző gyülekezetekbe, többet nem lesz Angyaltábor?” Ez és az ehhez hasonló kérdések még inkább megerősítik bennünk azt, hogy a tábor hasznos a gyerekeknek és ezt folytatni kell. Sőt szeretnénk terjeszkedni is: több erdélyi gyermekotthonból szeretnénk meghívni táborozókat. Reméljük, Isten továbbra is kirendeli mellénk azokat a segítőket és támogatókat, akik az Angyaltábor továbbéltetésében és fejlődésében való segítségnyújtásukkor megtapasztalják azt az érzést, amit Böjte Csaba ferences szerzetes így fogalmazott: „Jót tenni jó.”